Gyakran ismételt kérdések

Még most alakul, lehet írni még kérdéseket, és válaszokat is (aki tudja)

Táncok

Tulajdonképpen az, legalábbis az eredete, de azért mégsem. Az érdekessége, hogy nem úgy terjedt el, mint ahogy általában a néptáncok. Vagyis hogy a népek táncolták, aztán egyszercsak valaki leírta őket. Az alaplépések, alapmotívumok népi eredetűek, de az igazi elterjedést a "Reelerek"-nek köszönhetjük. ők üzeletet láttak a dologban (mivel szegények voltak és nemigen volt miből megélni) és általában egy darab hegedűvel felszerelkezve járták az országot, játszogatva, kéregetve. ők fejlesztették magukat "tánctanárrá", saját maguk játszottak és közben magyarázták az embereknek, hogy mit is csináljanak a zenére, hogy az táncnak nézzen ki (ekkor még nem volt pas de basque, valami furcsa oldallépegetés vagy ugra-bugra volt helyette, a haladó lépések is inkább futáshoz vagy sétához hasonlítottak, mint a mai skip change of stephez). Aztán a felsőbb osztályok is egyre kezdték átvenni ezeket a figurákat, persze nekik már pontosabb, precizebb leírásokat kellett adni. Mivel az úri körökben mindig is nagy volt a francia hatás (francia+skót barátság=angolgyűlölet), ezért az ott már nagyobb hagyományokkal rendelkező báltermi táncok alapján kezdték el magyarázni, hogy mit is kell csinálni. Innen a sok francia elnevezés és figura. Ami skót volt, de hasonlított valamelyik francia országban ismert figurához, azt elfranciásították, ami ott nem volt (pl a nyolcasok, ezek eredeti skót figurák), azt standardizálták, hogy az ország különböző részeiről érkező nemes urak a királyi udvarban tudjanak együtt táncolni. Persze az angol hatás sem volt kikerülhető (lásd = english folk dances). A nép pedig követte urait, és így szép lassan a néptáncok is kezdtek jobban hasonlítani egymáshoz, persze még mindig nem kell bocskoros pas de basque-ra gondolni. Az igazi egységesítés csak a XX. század elején következett be, amikor egyes hazájukat szerető emberek azt vették észre, hogy (mint mindenütt a világon) a hagyományos bálok (Ceilidh) kezdenek egyre kevesebb embert vonzani, ezért a még fellelhető táncokat és tánclépéseket megpróbálták leírni, rögzíteni. Ez volt az RSCDS születése. Na itt már van lábfejleszorítás és minden egyébb, ami valami furcsa ötvözete a népi és a báltermi változatoknak. Persze ez csak a country dance-okra vonatkozik, a highland táncok egészen más utat jártak be a mai formájukig. Tudtommal a csárdás nem éppen ilyen fajta tánc. Mondjuk az a népi palotás, amit az országban százféleképpen táncoltak felhasználva az adott régióban élő egyéb népek, nemzetek saját figuráit is, aztán valaki írt volna róla egy könyvet, hogy melyik is a palotás egyetlen igaz formája, és azóta mindenki csak úgy táncolná - persze ha lenne ilyen. Régen a báltermi változatot akkor, amikor bál volt, a népi változatot meg bármikor, eleinte amikor a faluba érkezett egy "reeler", később meg már bármikor, amikor volt valaki, aki húzta a zenét. A highland táncok meg leginkább a magyar legényeseknek felelnek meg, ahol a legények "mérkőznek" a hölgyek kegyeiért vagy az elsőbbségért. Manapság is több változata létezik a skót táncnak is. A highland táncokat általában versenyeken táncolják vagy bemutatókon, a mi általunk is űzött szet táncokat akkor, amikor valamelyik szervezet (RSCDS csoport) ezt megszervezi, a Ceilidh nevezetű összejöveteleket pedig akkor, amikor ezt bárki (nem RSCDS szervezet) meghírdeti: turista iroda, polgármesteri hivatal, templomi közösség vagy az "ellenszövetség", mert hogy van a ceilidh táncosoknak is szövetsége, ha jól tudom. Hát így valahogy. Egyes nem hivatalos források szerint a Highland Fling úgy keletkezett, hogy a felföldön található apró szúró-szívó bogarak (midge) csípései ellen védekezve kezdtek el ugra-bugrálni a férfiak, közben karjaikkal csapkodtak a repdecsek elhajtása végett. Ezt meglátta valami hülye turista, és azt gondolta, ez tánc, hát azóta van highland fling. :-)

Ruházat

"A mi (mármint a skótoké - a szerk. megjegyzése) nemzeti viseletünk irigység tárgya a világban, történet, amely egyszerre a lázadásé és az érzelmeké. Az 1600-as évek előtt a megszokott férfiviselet a Lein-chroich (sáfránytunika) volt - ez úgy nézett ki, mint egy ing, amely térd alá nyúlt, és 9 méter redőzött vászonból készült. Ezt váltotta fel a Feileadh Mor, amelyet Öves plédként is ismernek. A gall nyelvben a pokrócot vagy szőnyeget plédnek (plaid) hívták, és amikor ezt nem arra használták, hogy aludjanak rajta, vagy hogy megvédjék vele magukat az éles Felföldi időjárástól, akkor átrendezték magukon, hogy nagy kiltet vagy Feileadh Mort készítsenek belőle. Ez a ruhanemű volt összecsatolva egy szíjjal, az alsó része redőkbe lett szedve, a felső lazán volt a vállon. Az anyag sűrű szövésének köszönhetően mérsékelten vízálló volt. Az 1700-as években ez a Feileadh Mor alakult át, hogy egyszerűbben viselhető legyen, az alsó része össze lett varrva, és a felső rész el lett hagyva, ez lett a Feileadh Beag vagy Kis kilt. Ennek ellenére a Feileadh Mor közkedvelt maradt az 1725-ös és 1746-os fegyverletételig. A modern formája a kiltnek a Kis kilt egy változata, ami átlagosan 7.3 méter gyapjú anyagból készül. 1782 után megszűnt a Felföldi viselet száműzése, és a Kis kilt újra általános viseletté vált. A 19. században a kilt és általánosságban a tartán divattá vált, köszönhetően Sir Walter Scott és Viktória kiránynő erőfeszítéseinek, aki hitvesével Albert herceggel együtt kedveletek mindent, ami a skóciával és a skót nemzeti viselettel volt kapcsolatos. A felföldi viselet végig megmaradt a skót hadseregben, ami lehetővé tette azok számára, akik csatlakoztak a csapatokhoz, hogy kapcsolataikat, identitásukat és hitüket ápolják. Napjainkban minden skót ezred saját egyéniséggel rendelkezik és különáll a brit hadseregtől." /Forrás: Macphersons of Edinburgh/ És még néhány érdekesség a kiltről innen-onnnan: A tartan (a skótkockás szövet) és a belőle készült ruhadarabok a legjellegzetesebb, legromantikusabb és legdrámaibb jelképei Skóciának. Azt mondják, hogy hogy a kiltben lévő ember másfél embernek számít, mivel a kilt magasabbá, jobb tartásúvá teszi viselőjét (lehet, hogy ezért van a klubban oly sok kisebb növésű pacák? ;-). Ezzel vág az is egybe, hogy a német hadsereg az 51. Highland Divisiont (Felföldi Hadosztály) nyilvánította a legfélelmetesebb alakulatnak az egész I. világháború során (lásd még Reel of the 51th Division). A kilt maga, eredeti formájában egyszerű ruhanemű volt, ami két komoly előnnyel rendelkezett: - nem kellett különleges adottság a szabó részéről, aki készítette - a viselőjének nem kellett olyan gyakran cserélnie, mint a nadrágot ;-)

Szerveződés

A skót "néptánc" (kicsit olyan, mint a népies műdal) modern formája a 18. században Angliában és Skóciában népszerű néptáncoknak. Kezdetben is szettáncok voltak 6-10 emberrel, amit általában nem skót duda zenéjére, hanem zongorára, fúvós hangszerek zenéjére tánoltak. Szóval tányleg néptáncként indult, a formája hasonló volt, és a lépések is hasonlítottak, álljon itt erre példaként egy táncleírás 1749-ből (az eredeti helye: A K Bell Library, Perth):

The Menzies's Rant or Reel Don ne Marachan
1st man turns 2 d woman & casts off, then the 1st woman does the same then the 1st pair goes figure of eight through the 2 d pair;
then the 1st man sets to the 2d woman & turns her, then the 1st woman the same;
then the 1st pair goes four hands round with the 2d pair & right & left

Szóval nem csicsázták túl, aztán jöttek a franciák, és megteremtődött az igény a táncok egységesítésére... Az RSCDS 1923-ban alakult, kezdetben még nem volt Royal, csak sima Scottish Dance Society, és az volt a cél, hogy fenntartsa a hagyományos skót táncot. Hasonló céllal indult a 60-as években Magyarországon a táncház mozgalom, bár a magyar táncház mozgalom soha nem volt annyira centralizált, inkább kis közösségek lelkesedésének köszönhette működését. A RSCDS feladatának tekintette a táncok gyűjtését és publikálását, és igyekezett egységesíteni a táncok technikai részét, a lépéseket és a különböző lábmozgásokat. Ennek az egységesítésnek köszönhető, hogy a világ bármely részén ugyanazt jelenti egy skót tánc.


Vissza a BSTK honlapra